Sziasztok!
Mondjuk nem pont egy hétre, de azért sikerült hoznom a beígért
Shadowhuter Chronicles (és innentől nevezzük SHC-nek) fanficet, ami vicceske
(próbál lenni), igyekszik megmaradni karakterhűnek, bár igazából semmi komoly
mondandója nincsen neki. És elnézést kérek a címért, tudom, hogy borzalmas, de
legalább ismét bebizonyítom, hogy katasztrófa vagyok címadás terén, ha nincs
meg előre. Mellesleg maga a szösz megvolt csütörtökön, azóta a címen rágódtam…
Látszik mennyi sikerrel.
Mindenesetre jó
olvasást, és szívesen fogadok bárminemű véleményt.
x Shadowhunter Chronicles
x fanfic
x humor
x influenzás!Jace
x szösz
x sok párbeszéd
x könyhatündér!Izzy
x spoileres lehet nagyjából a Lady Midnightig
x spoileres lehet nagyjából a Lady Midnightig
The Spiral Labyrinth Conspiracy
A New Yorki
intézet falait üvegrezegtetően nagy tüsszentés rázta meg. Rögvest négy is
egymás után, amit mélyről jövő köhögés, és legalább két percen át tartó
trombitálás követett. Avatatlan fülek talán azt hihették, hogy egy kórház
elfekvőjére tévedtek, de erről szó sem volt. A siralomházat idéző hangok
forrását a keserves kínok között szenvedő, a hősi halálhoz egyre közelebb
táncoló Jace Herondale jelentette.
A szőke árnyvadász azonban kivételesen nem démoni
sérülésektől, maró ichortól, vagy harc során szerzett sebesülésektől készült a
mennyei üdvözülésre, csupán valahogy sikerült bekapnia az influenzavírus egy
alattomos válfaját. Persze, azért biztos, ami biztos alapon – Alec és Magnus
legnagyobb örömére – magához rendelte Brooklyn főboszorkánymesterét, hogy nem-e
valami sunyi démon-vírusról van szó. Bár Magnus megnyugtatta, hogy erről szó
sincs, Jace – amennyire krónikus állapota engedte – gyanakodva mérte végig
parabataia feketére festett körmű párját.
– Biztos azért vagy benne ilyen biztos, mert a Spirális
Labirintusban ti találtátok ki ezt az igézetet. – A fiú olyannyira orrhangon
beszélt, hogy az még a szoba sarkában ülő Claryt is meglepte. Váratlanul
feltörő nevetését köhögésnek próbálta álcázni, kisebb-nagyobb sikerrel. –
Látod, már ő is megfertőződött – mutatott Jace a lányra.
– Kötve hiszem – ingatta a fejét Alec, alaposan
felmérve a szituációt. – Szerintem kíméletlenül kinevetett.
– Azért én meghallgatnék egy másodvéleményt –
erősködött Jace.
– Ha ez segít, szerintem is kiröhögött – szólalt fel a
Clary mellett a gameboyát nyomkodó Simon.
– Te már
megint mit keresel itt? – kérdezte a szőke árnyvadász, továbbra is olyan
orrhangon, hogy a szavait alig lehetett kivenni.
– Clary meg Izzy hívtak, bár én se értem minek, csodát
tenni nem tudok – vont vállat az ex-vámpír fiú.
– Magnus tudna,
ha nem tagadná, hogy ők találták ki a betegséget, ami kínoz – duzzogott a szőke.
– Jace, nincs ebben semmi mágikus. Nemes
egyszerűséggel náthás vagy. Bárkivel előfordul, de iszol egy kis meleg teát,
megeszed Izzy húslevesét, alszol egyet, és kutya bajod se lesz – állt fel
Clary, hogy odasétáljon a barátjához. Leült az ágya szélére, és odébb simította
egy izzadt szőke tincset fiú láztól meleg homlokáról.
– Észnél vagytok? Izzy főz? Hát tényleg azt akarjátok,
hogy mind meghaljunk? – fakadt ki a fiú, a végére lezárásképp tüsszentve
hármat.
– Ezt hallottam, Jace, és nagyon fáj, hogy így
gondolod – lépkedett meg a sötét hajú árnyvadász lány a szobába. Lábán szokás
szerint magas sarkú csizma virított, a kezében pedig forró leves gőzölgött –és
mindenki számára meglepő módon, kellemes illatot árasztott magából. – Igazából
két választási lehetőséged van – kezdett bele Izzy megállva a fiú ágya mellett.
– Vagy megeszed, vagy leöntelek vele. Az utóbbi lehetőségen úgy gondolkozz,
hogy fél perccel ezelőtt vettem el a tűzhelyről.
A fiú tátogott egy sort, de nem tudván mit mondani,
inkább csak feljebb kúszott az ágyon, és hagyta, hogy Izzy az ölébe helyezze a
tálcát. Szipogva kezdte el szürcsölni a levest, és be kellett látnia, hogy a
lány repertoárjában magasan ez áll a csúcson. A leves ugyanis nem csakhogy
ehető volt, finom is, ráadásul piszok jól esett a sajgó torkának, és a láztól
kissé fázó testének.
– Hogy lehet az, hogy van rúna fogamzásgátlásra, de nincs
megfázásra? – motyogta Jace két kanál leves között, és mintha már egyel kevésbé
lett volna orrhangja.
– Már nem gondolod, hogy a Spirális Labirintusban
találták ki a kórságot? – kérdezte Alec vigyorogva.
– A parabataiok árulását nem bünteti valahogy a
Törvény? – kérdezte Jace, letéve egy pillanatra a kanalat, hogy kifújhassa az
orrát.
– Ne legyél undok! – feddte meg Clary a barátját,
ajkán bujkáló mosollyal.
– Most miért? Én csak tudni akarom, ha van erre
vonatkozó paragrafus, mert ha igen, be akarom tartani. Hiszen mind tudjuk, hogy
Dura lex sed lex. A Törvény szigorú,
de a törvény az törvény.
– Ezt te magad se hiszed el Jace – forgatta a szemét
vigyorogva Alec.
– A bátyámnak igaza van. Még ha az ő szájából hangzott
volna el… – merengett el Izzy, de aztán megrázta a fejét. – Nem, akkor se
hinném el.
– Rólad az Akadémián is azt tanítják, hogy Jace
Wayland Morgenstern Lightwood Herondale, a
fiú-aki-soha-egyetlen-szabályt-sem-tartott-be – kotyogott közbe Simon, aki
ahhoz képest, hogy végigjátszotta a délutánt egészen képben volt.
– Lex malla, lex
nulla [1]–
bokszolt bele Clary finoman a barátja vállába, mire a fiúnak résnyire szűkült
aranyszínű szeme.
– Túl sokat beszélsz mostanában Emmával és Juliannel.
Átragadt rád is a mottójuk. – Magnus csak felhorkantott, vagy legalábbis
horkantásnak próbálta álcázni a feltörni készülő nevetését.
– Ez előbb volt a te mottód, mint bárki másé ebben a
szobában. Ha azt vesszük, és finoman fogalmazunk, akárcsak a Blackthornok, a te
családod se a törvénytiszteletéről volt híres.
– Létezik egyáltalán olyan árnyvadász család, aki
tartja valamire a nevetséges törvényeinket? – tette fel a milliódolláros
kérdést Alec, de mind tudták rá a választ, így nem volt szükséges kimondani –
Jace tehát teljes lelki nyugalomban prüszkölhetett hármat, hogy aztán Louis
Armstrongot megszégyenítően trombitáljon bele egy hófehér zsebkendőbe.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése