Sziasztok!
„Kisebb” kihagyás után megint itt vagyok,
és legközelebbi posztot nem ígérgetek, mert az, hogy vannak elkezdett dolgaim,
még nem jelenti azt, hogy záros határidőn belül be is lesznek fejezve (lásd: A zongorista,
vagy a Bosszú). De ezt a kis majd 900 szavas szöszt befejeztem a minap, és úgy
döntöttem – Vivi hathatós bátorítása után –, hogy megérdemli, hogy felkerüljön.
Szóóval, jöjjön, aminek jönnie kell, újabb betekintés a gyötrelmes humoromba.
Jajj, még mielőtt belevágnánk, kicsit a
keletkezési körülményekről. Az alapötlet onnan jött, hogy van egy barátom, aki
egy mozizásból hasonló hisztit levágott, mint a sztoriban Sammy. Az pedig, hogy
Sam lesz a Primadonna Girl, onnan jött, hogy van egy zseniális videó youtube-on
(életem megrontóján és tönkretevőjén), Samről a Bubblegum bitchre (videó itt), onnan pedig
csak egy lépés volt a Primadonna Girl, onnan pedig már csak egy lépés ez a
szösz. Amiről egyébként kíváncsian várom mindenki, bárki véleményét. *reménykedik*
x Supernatural
x triplarandi
x humor – próbál lenni, de
menet közben elvérzik a kísérletben
x laza Destiel, és még lazább CharliexDororthy és JodyxCrowley utalgatások – tényleg csak azok
x szösz
x OOC-k minden
mennyiségben.
x 874 szó
The
Primadonna Life of Sam Winchester
Sam Winchester élete születésétől kezdve
nehéz volt. Ha nem lett volna elég, hogy fél éves korában egy démon megölte az
anyját, hogy őt démonvérrel itassa, és médium-gyereket csináljon belőle, az
egész életét és gyerekkorát azzal töltötte, hogy Azazelt kergette. Ráadásul
egyetemista korában a barátnője, az anyjához hasonlóan elégett a plafonon, ő
maga pedig meghalt, majd feltámadt. Rászokott a démonvérre, hogy megakadályozza
Lucifer kiszabadulását. Ám elbukott, ráadásul az ördög maga, Samet akarta
porhüvelyének. Aztán végignézte a bátyja halálát – egy verőfényes keddi napon lényegesen többször is, mint
azt valaha akarta volna –, látta, ahogy a Földet majdnem elsöpri az
Apokalipszis, aztán a Sötétség. És ez mind szívás, ezt tudta jól, de a kisebbik
Winchester lelkét mégsem ez zavarta leginkább.
Az még majdhogynem teljességgel rendben is
volt, hogy a bátyja, és Castiel mellett állandó jelleggel, harmadik kerékként
tetszelgett. Idővel hozzászokott, természetessé vált, néha már hiányolta is az
angyalt, ha az nem volt velük. Charlie és Dorothy megjelenésével, azonban a
dolog kezdett zavaróvá válni, de még az ötödik kerék szerepkörbe is hajlandó
volt beletörődni. Azonban mikor egy napsütéses vasárnap reggelen Jody Mills, és
a Pokol regnáló Királya megjelentek, mint harmadik páros, készen egy fantasztikus,
egész napos közös kirándulásra, a kis Sammy Winchesterben eltörött valami, amin
kerek hatvanhárom perce nem tudta túltenni magát.
– Már nem is ötödik kerék vagyok, hanem
hetedik?!
– Ezt nem értem, egy kocsinak nincs is
szüksége hét kerékre. Vagy igen? Dean? – pillantott Cas összezavarodottan a
vadász felé.
– Egyáltalán, miért megyünk ilyen
messzire? Mármint van mozi húszpercnyire is, de nem, mi autózunk két órát –
hisztizett tovább a fiatalabb Winchester, durcásan keresztbe fonva a mellkasa
előtt a karját. Egészen úgy nézett volna ki, mint egy sértődött kiskölyök, ha
amúgy nem magasodott volna mindenki fölé a társaságban.
– Találjatok már a Bocinak egy nőt. Vagy
fiút, igazából mindegy – sóhajtott Crowley, megfáradtan kortyolva a pohár
whiskeybe, amit szorongatott. – Olcsó, pancsolt… Semmi újdonság – illette
kritikával fintorogva az aranyszínű italt, mire Dean csak látványosan megforgatta a
szemét. Kommentálta volna, de annyiszor lefutották már ezt a kört, hogy
egyszerűen nem volt hozzá ereje.
– Hogy találnánk már párt neki, ha egyszer
a cipője párját se képes megtalálni? – kérdezte az idősebb vadász, arcára kúszó
széles, gonosz mosollyal, amiért kapott is rögvest egy megrovó pillantást
Castieltől.
– Nyolc éve történt, Dean. Nyolc! – Sam
ezen már tényleg végképp megsértődött, és felvette a durcás, utálom a világot,
Sammy-arcot. – És egyébként is a nyúlláb tehetett róla – tette még hozzá, hogy
mintegy tisztázza a nevét. Dean épp bele akart kötni, de Charlie a béke híve
volt, úgyhogy megelőzve egy órákig tartó testvérharcot, inkább közbelépett.
– Felteszem, egy kiváltképp érdekes
történetről van szó, amit nyilván mindannyian nagyon szívesen meghallgatnánk… –
kezdett bele, de ezen a ponton Jody közbeszólt.
– Újra. – A nő elnézően pillantott a vörös
hajú lányra, amaz pedig csak megrázta a fejét, jelezvén, hogy semmi gond.
– De nem akarom lekésni a mozit.
– Nem késnénk le, ha nem a világ másik
végére mennék – kötötte szorgosan a pokolkutyát a karóhoz Sam.
– De csak ott játsszák ezt az istenverte
filmet – felelte Dean, akit az indokoltnál egyel jobban szórakoztatott öccse
vergődése, és a legkevésbé sem akart megértő nagytestvért játszani.
– Akkor legalább várjátok meg, hogy
összerakjam a piknikkosarat, ha már kirándulni megyünk – duzzogott tovább a
kisebbik Winchester, de Jody megragadta a kabátját, és elkezdte a lépcső felé
rángatni.
– Egész úton ezt fogod csinálni? –
kérdezte Charlie nagyokat pislogva Samre. – Csak mert akkor én Jodyékkal megyek
– tette hozzá, széles vigyorral az arcán. – Ne morogj már, inkább örülj, hogy
együtt a banda.
A vörös lány szavai tulajdonképpen süket
fülekre találtak, ugyanis Sammy félrebiccentett fejjel kezdett el gondolkozni.
– Nincs is három kezem, ennyi irányba nem is tudnék gyertyát tartani – jegyezte
meg a szokásos, sértődött fejével. Enyhén csücsörített, ahogy a grimaszra
húzódott az arca, és az abszolút fölényes gúny sütött az ábrázatáról. Dean ki
nem állhatta, mikor ezt csinálta. Alapból bármit megtett volna az öccséért, de
az ilyen pillanatokban legszívesebben maga lökte volna oda egy csapat
wendigonak. Vagy maga ugrott volna egy dzsinn elébe, egy szebb álomkép
reményében.
– Sammy, csak szólnod kellett volna, hogy
te akarod a műsort adni, nem erőltettük volna a mozit, de akkor készülök
popcornnal – jegyezte meg Dean, hasonló stílusban, ahogy az imént az öccse
beszélt.
– Winchester családi dráma! – kiáltott
megjátszott lelkesedéssel Crowley. – Mintha csak tegnap lett volna, hogy
legutóbb hajba kaptak – merengett nosztalgikusan a Pokol Királya, aztán arca
elkomorodott. – Várjunk, valóban tegnap volt – tette hozzá epésen.
– Igaza van, srácok – szólalt meg Jody,
továbbra is igyekezve pártatlan hangot megütni. – Belehalnátok, ha egy napra
békén hagynátok egymást, és nem piszkálnátok a másikat?
– De Dean kezdte! – fakadt ki Sammy, a
többieknek pedig már végképp kezdett fogyni a türelme. Az egész tényleg egyre
jobban hajazott egy óvodai civakodásra, nem pedig felnőtt emberek kellemes,
délutáni időtöltésére.
– Istenem, hát még mindig itt tartunk? –
sóhajtott fel Dorothy, lerogyva az egyik kanapéra, amiért be is zsebelt egy
megértő pillantást Crowleytól. A fene se gondolta volna, hogy a Pokol Király
megértő is tud lenni.
– Ha lehet, azért Chuckot ne keverjük ide
– mormogta Cas, mintegy csak az orra alatt, de Charlie azért meghallotta, és
óvatosan el is vigyorodott.
– Oké, szóval van egy ajánlatom – kezdett
bele Jody. – Mi lenne, ha most itt mindenki megígérné, hogy legközelebb te
választhatsz programot? – kérdezte a nő, a magas férfi vállára simítva a kezét.
Sam boci szemei felcsillantak, és lelkes bólogatásba kezdett.
– Akkor mehetünk? – kérdezte Crowley,
felpillantva a whiskeyjéből.
– Máris – bólintott Sam. – Csak hozom a
piknikkosarat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése