Ugrás a fő tartalomra

A song for two flutes... or whatever

[michael clifford fanfiction]

Michael Clifford zavartan szorongatta a gitárját, ami üdítően és félelmetesen új érzés volt a mindig magabiztos fiú számára. A Sydney külvárosában álló, nagy családi ház előtt toporgott immár percek óta, de még mindig nem sikerült összegyűjtenie az elegendő bátorságot ahhoz, hogy belekezdjen a hetek óta gyakorolt dalba. Lámpalázas volt, annyira, mint még soha előtte. Bár tény, a produkción is sok múlott, több mint addig bármikor.
A piros hajú, szemöldökpiercinges fiú ezzel a szerenáddal akarta randira hívni a régen kiszemelt lányt. Valójában megtehette volna akármelyik nap szinte akármelyik pillanatában, mivel jó barátok voltak, de úgy gondolta, az első meghívásnak meg kell adnia a módját. Nem beszélve arról, hogy a korábbi ismeretségük csak további idegességre adott neki okot. Végtére is, ha egy vadidegenről lett volna szó, akkor tét nélkül állhatott volna az ablak alá, és gondolkodás nélkül kezdhetett volna a kigyakorolt dalba. De itt volt kockázat, és ezt Mikey is jól tudta. Tudta azt, hogy ha a lány most nemet mond, akkor az nem csak a még el nem kezdődött romantikus kapcsolatuknak, de a barátságuknak is a végét jelentené. Épp ezért kellett a produkciónak tökéletesnek lennie.
Bár ő maga sem kedvelte Justin Biebert, és tudta, a lány se zárta a szívébe a kanadai énekest, mégis az ő egyik számát választotta – persze alaposan átdolgozva. A szöveg ugyanis tökéletes előkészítése volt Mikey szándékainak. Régóta ismerte a lányt, és pontosan tudta, mennyi csalódásban volt már része, hiszen nem egyszer a fiú vállán sírta ki a bánatát. Épp ez győzte meg arról, hogy Avery végre egy olyan társat érdemel, aki sose bánta – és ő, a fiú ilyen volt. Borzasztóan kedvelte a nála egy évvel fiatalabb, vörös hajú lányt, és őszintén remélte, hogy a másik is hasonlóan érez.
Nyelt egyet, akkorát, hogy attól félt, Aves szobájában is hallani lehetett, majd vett egy óriási, reszelős lélegzetet, és lefogta, majd megpengetette a kezdőakkordot a nyakában lógó, világosbarna, kissé kopottas gitárján. Már ennyi alatt is borzalmasan leizzadt, szinte érezte a hátán, a pólója alatt lecsurgó verítéket, de a zavart és a lámpalázat legyőzve, belekezdett az éneklésbe.
There's gonna be one less lonely girl // One less lonely girl// One less lonely girl.
Az egyik ablakban – amiről a piros hajú fiú jól tudta, hogy Avery szobájához tartozik – felkapcsolták a villanyt, és néhány pillanattal később a lány vörös, kissé kócos haja, és a hozzá tartozó, meglehetősen nyúzott arca is megjelent az üveg mögött. Mikey tökéletesen le tudta olvasni a szájáról, hogy „Mi a pokol?”, annak ellenére, hogy szinte csak félálomban motyogott maga elé. A lány értetlen ábrázata mosolyt csalt az arcára, és az első versszakba már széles vigyorral az arcán kezdett.
How many "I told you's" and "start over's" and shoulders have you cried on before? // How many promises? Be honest, girl // How many tears you let hit the floor? // How many bags you packed.
– Sssh már, te bolond! – nevetett rá Aves az immáron nyitott ablakból. – Felvered az összes szomszédot – rótta meg a fiút kuncogva, de igazából a legkevésbé sem bánta a késői zenélést.
Don't need these other pretty faces like I need you // And when you're mine, in the world // There's gonna be one less lonely girl.
– Szóval, csak azt akartam kérdezni, hogy eljönnél-e velem egy randira. Moziba, vagy vacsizni? Vagy ha a vacsi nem jó, ebédelni? – kiáltotta a srác a járdáról, a szám befejezése után.
– Ne ordíts már! – kacagott Aves, ahogy feddőn a fiúra nézett. – Gyere az ajtóhoz, beengedlek.
– De még mindig nem válaszoltál – kiáltott a fiú vissza, hosszan elnyújtva, ahogy felsétált a feljárón a bejárati ajtóhoz.
– Mondtam már, hogy ne ordíts, mert felkelnek a szomszédok – szólt a lány nevetve, ahogy a kismacskás pizsamájában berántotta a fiút az ajtón.
– Ugyan már, Aves. Az összes szomszédotok süket, feleslegesen aggódsz – vigyorgott a fiú, mint a tejbetök, de a lány csak a mellkasára csapott. – Mellesleg cuki a pizsid – biccentett ajkán kaján vigyorral a kölyökmacskák felé.
– Mindjárt nemet kapsz válaszul – fonta keresztbe a lány maga előtt a karjait durcásan.
– Miért, amúgy igen lett volna? Akkor visszaszívok mindent.
– Szörnyű vagy – sóhajtott Avery, ahogy elindult befelé a lakásba. – Gyere már, te aranytorkú dalospacsirta – szólt vissza a fiúnak.
– Ne már! Pacsirta? Nem lehetne valami férfiasabb? Mondjuk holló. Vagy sas? – merengett a fiú, ahogy a cipőjét lerúgva, fekete zoknijában a lány után csoszogott.
– Hát, amennyiben mondasz olyan hollót per sast, amelyik énekel, ám legyen – vigyorgott a lány, ahogy kinyitotta a hűtőt. – Iszol valamit?
– Egy hideg sört – válaszolta kaján vigyorral az arcán, amitől Averytől kapott egy megrovó pillantást.
– Tudtommal még nem vagy nagykorú – szemlélte Mikeyt összehúzott szemekkel.
– Tudtommal te se voltál még nagykorú egyik bulizásunk, vagy koncertünk idején se – válaszolta a fiú, hasonló pillantással mérve végig a vörös hajút. – De akkor legyen tea – mondta egy sóhajjal kísérve, a falnak támasztva a gitárját, hogy helyet foglaljon a konyhaasztalnál. – Mellesleg nem válaszoltál a kérdésemre. Kezdek aggódni.
– Meginog a híres, Clifford-féle önbizalom? Mi történt? Mikor csöppentünk egy alternatív univerzumba? – húzta Aves a srác agyát, aki mérsékelten lelkesedett a lány ugratásáért. Szerette azt, ahogyan csipkelődtek, de ez most túl fontos volt számára ahhoz, hogy hagyja, hogy az egész egy parázs, piszkálódós vitába menjen át.
– Igen, meg. Már odakint is levert a víz, és majd elájultam. Szóval méltóztatnál válaszolni, mielőtt a padlóra ájulok?
– Igen.
– Igen mi? Igen a válasz, vagy igen, hajlandó vagy válaszolni – kérdezte a srác összezavarodva kissé, ami a lány arcára kegyetlen, ördögi mosolyt csalt.
– A válasz igen.
– De melyik kérdésre? – érdeklődte a srác, és kezdte egyre jobban zavarni, hogy nem az ő kezében van az irányítás.
– Ne feszülj már ennyire, persze, hogy a randira. Igazából már hetek óta vártam, hogy mikor kérdezed meg. kezdtem azt hinni, hogy nekem kell majd a kezembe venni az irányítást.
– És mikor lenne jó? – A fiú zöld szemei lelkesen felcsillantak, mint ajándékot kapó kisgyereknek, ahogy egyből ráharapott Avery válaszára.
– Itt és most? – kérdezte a lány elmosolyodva.
– Hát, végülis – mérte végig Mikey. – Kivételesen csinos a ruhád, ennél alkalomhoz illőbbet nem hiszem, hogy valaha sikerülne összeraknod – mondta egyre szélesedő vigyorral.
– Olyan egy mocsok vagy, Clifford! – csattant fel Avery, tettetett sértődöttséggel. – Mindjárt meggondolom magam!
– És nem randizol velem?
– És nem fuvolázok neked – vágta rá a lány, de rögtön az ajkába harapott, ahogy meglátta azt a vigyort a Michael arcán, amit soha nem akart látni. – Nem úgy, te majom!
– Ezt már nem magyarázod ki, Aves – nevetett a fiú, hogy aztán pár perc után kicsit elkomolyodjon, és immár csak egy szolid mosollyal az arcán forduljon kéréssel a lány felé. – Ámbár, egyszer mintha ígéretet tettél volna arra, hogy megtanítasz fuvolázni.
Ezúttal Avery arcára költözött olyan mosoly, ami rengeteg érzést és érzelmet sejtetett – legfőképp elégedettséget. Aranyat ért számára ez a mondat, mert tudta, hogy ebből egy rövid fricskával visszaadhatja Michaelnek a szekálások jelentős részét.
– Hogy aztán bemutathasd a tudásodat Luke-on? – vigyorgott szélesen a lány, mert tudta, hogy ezzel most ő nyerte a kis párbajukat. Mattot adott, touchdownt szerzett, belőtte az aranygólt, kiütéssel nyert, meg minden egyéb, mindent elsöprő győzelmet jelentő sportkifejezés, amit a srácoktól rendre hallott, csak épp fogalma nem volt, hogy pontosan melyik sportágakhoz köthetők.
– Ez csúnya volt, Aves. Nagyon csúnya, de nem tagadom megérdemeltem. – Mikey arca fájdalmas fintorba húzódott, ahogy kiejtette a szavakat. – Ráadásul örömmel látom, hogy ragad rád valami a koszon kívül is.
– Na jó, most már tényleg elmehetsz a fenébe! – sértődött meg a lány. – Csendben emlékeztetnélek, hogy már azelőtt is vissza tudtam szólni másoknak, hogy megismertelek volna.
– Persze, Aves, nyilván – hangzottak a fiú szavai, ám az arcán ülő mosolyból sütött az, hogy egyetlen szavát se gondolja komolyan.
– Na, le akarod nyűgözni a szőke kis barátodat, vagy nem? – váltott hirtelen vissza a vörös hajú az eredeti témára, mire Michael csak megforgatta a szemét.
– Azzal viccelődni, hogy Luke meg én együtt vagyunk, már három éve se volt vicces. És ez azóta se változott – húzta el a száját a fiú.
– Isten mentsen, hogy ezzel az égben köttetett friggyel viccelődjek.
– Avery! – szólt rá a másik, hosszan elnyújtva a nevét.
– Tudod, minek kell elhangzania ahhoz, hogy abbahagyjam – vigyorgott a lány, szélesebben, mint az este során addig bármikor. Michael nagyot sóhajtott – fáradtan, beletörődően, majd ki mondta azt a két szót, amit a lány hallani akart. Azt a két szót, ami olyan érzés volt, mintha egyszerre három fogát húzták volna ki.
– Taníts, Mester!
Avery arcán a legszélesebb, és legönelégültebb mosollyal, ami csak létezhetett, biccentett az emelet felé, és elindult felfelé a lépcsőn, Mikey pedig a gitárját felkapva követte. Mire a lány szobájába lépett, addigra az már összerakta a hangszerét, és az ágyon ülve nyújtotta a fiú felé, aki zavartan fogta a kezébe.
– Oké, vágom, működnie kéne a telepátiának, de nem megy. Vagy varázsfuvola? Mert akkor rajtam hatástalan, nem kaptam ihletet, hogy hogy játsszak rajta.
– Próbáld megfújni. Nem, ne nézz ilyen értetlenül, milliószor láttál és hallottál játszani, tudod, hogy kell tartani. Csak próbáld meg – kérte Michaelt, immáron egy kedves mosollyal az arcán. A fiú a szájához emelte a hangszert, és összeszorított szájjal, igyekezett megfújni a fényesen csillogó hangszert – kevés sikerrel.
– Ne nyállal köpködd tele, lazítsd el a szádat – tanácsolta Avery.
– És azt mégis hogy csináljam? – kérdezett vissza a piros hajú, türelmetlenül. Nem a kitartás mintaképe volt, és ezzel a lány is tisztában volt, éppen ezért nem nevetett fel, mert tudta, azzal egy életre elvenné a fiú kedvét.
– Mintha smárolnál. – Hitetlen pillantást kapott Mikeytól, mire elvigyorodva felállt, és közelebb lépett hozzá. – Komolyan. Lazítsd el az ajkaid. Épp… úgy… mintha… készülnél… valakit… megcsókolni – mondta a lány, egyre halkabban, egyre közelebb lépve a fiúhoz. Egyik kezével megfogta Michael a fuvolát markoló kezét, és óvatosan leengedte, másik kezét pedig a piros hajú enyhén borostás arcélére simította, és az utolsó szó kiejtése után finoman, lassan megcsókolta.
– Ha tudnád, mióta várok erre – szólt halkan a fiú, mikor elváltak egymástól, és homlokát Averyének döntötte. Kisimított egy égővörös tincset a lány arcából, akit ez boldog, szentimentális mosolygásra késztetett.
– Próbáld újra – kérte a fiút, aki a szájához emelte a hangszert, és megkísérelte megfújni, ami, még ha nem is tisztán, és fülsimogatóan, de megszólalt. Aves egy jó tanár büszke mosolyával pillantott végig a tanítványán, a barátján. A fiún, aki számtalanszor állt már a szobájában, mégis olyan minőségben, mint akkor, még soha. A fiún, akire olyan régóta várt, és most végre, megkaphatott. A következő mondatával pedig bár a fuvolázásra gondolt, de azért csak úgy, mintegy mellékesen a kezdődő kapcsolatukra is utalt: – Na, ugye, hogy megy ez!

Megjegyzések

  1. Jó napot kívánok!
    Lássuk, tudok-e 15 perc alatt kommentet írni, mert kb. ennyi időm van. De először is:
    1. mióta néz ki így a blog? xD
    2. tetszik ez a rózsaszín
    Na, térjünk rá a lényegre.
    Szóval Michael most piros hajú, jójó. Igaz, már hozzászoktam amúgy a szőkéhez, de nem lenne ellenemre, ha visszatérne a piroshoz, vagy a kékhez, vaaaagy a vattacukor színűhöz (amilyenre amúgy a szobám falát is akarom xD).
    Mihelyst megláttam a szót, hogy szerenád, a Made In Hungária jutott eszembe.. reméljük Michael nem gyújt fel semmit. Bár a filmben bejött a lángoló zongora, úgy emlékszem xD
    Egy dalt nem BEgyakorolsz? KIgyakorolsz? xD
    JUSTIN BIEBER, hát ne már. XD Nálam már itt veszett ügy lenne az egész, még a lángoló zongora (mármint itt, a novellában gitár) se tudná menteni a helyzetet.
    „Régóta ismerte a lányt, és pontosan tudta, mennyi csalódásban volt már része, hiszen nem egyszer a fiú vállán sírta ki a bánatát.” HEARTBREAK GIIIIIIRL
    „Épp ez győzte meg arról, hogy Avery végre egy olyan társat érdemel, aki sose bánta – és ő, a fiú ilyen volt.” JUST SAYING
    (reméljük, több dal nem jut eszembe random mondatokról xD)
    Kismacskás pizsama, mi? Szóval Michael van a pizsamáján. xD
    Jólvan, látom nem csak a Simple Plan meg All Time Low tagok szeretnek azzal szórakozni, hogy szándékosan MINDENT félreértenek.. xD
    Na, kíváncsi vagyok, melyik használja azt a kifejezést, hogy „mattot adott”. Még Luke-ból se nézem ki, hogy ért a sakkhoz, nemhogy a többiekből. xD
    ÚÚÚÚ, sietnem kell, mert tévében már nagyban nyomják, hogy FIRE, FIRE, FIRE, szóval tetszett, cuki volt, nincs időm átolvasni milyen hülyeségeket írtam, és jöhet az utolsó kettőőő.
    Xx, L.

    VálaszTörlés
  2. Szép jó napot, estét!
    1. A blog tegnap óta néz ki így.
    2. Én pirosnak szántam, a design-seedses sablon alapján annak is tűnt, de ha rózaszín, hát legyen rózsaszín :D Mondjuk mikor kész lettem, elgondolkoztam azon, hogy túúúl karácsonyi, és már megint rohadtul elsiettem a karácsonyosdit, de mivel már égősort akarok venni, meg karácsony illatú gyertyát... xD nálam október végén kezdődik, a csokimikulásokkal együtt :D

    Piroshajú hááát, az össze Michaelök közül a piroshajú a kedvenceeem :D (jó, meg a szőke xD) A vattacukrot is szerettem (mellesleg szobaszínnek is menő) a kéket annyira neem :D
    Jajj ISTENEM, de rég láttam azt a filmet, hát mindjárt megnézek egy-két videót belőle, de előbb befejezem a választ xD
    Be is gyakorolhatod, meg ki is gyakorolhatod. A kigyakorlást "zenészberkekben" (még mikor fuvoláztam, akkor ragadt rám, szóval tényleg igazi zenészektől, nem a hobbi-gitáros énem gondol sokat magáról xD vagyis, amúgy de, de mindegy, ne menjünk bele xD), szóval hogy zenészberkekben a kigyakorlást arra használjuk, ha már nagyjából megy valami, de még a részleteken csiszolsz, és KIgyakorlod a hibáid :D

    Te vagy kettőnk közül a JB faan xD Amúgy meg azért ez, mert abban a 100 facts about 5SoS cikkben Michaelnél ott volt, hogy egyszer szerenádozott egy lánynak - a One Less Lonely Girlt xD Szóval amúgy én nem tehetek arról, hogy ez a nyomi Bieber beleíratja magát a novelláimba, én csak történelemhű maradok. Úgy, mint ahogy Reus TUTIRA Biebert hallgatott a kocsiban, amikor megbüntették, úgy Michael is Biebert énekelt (ez utóbbi bizonyított tény, a másik csak köztudott tényekre alapozott, erős feltételezés xD)
    Mellesleg soha nem írok égő gitárról. xD Gitárt égetni bűn, még novellában is, nem még valójában. Belegondolni is fáááj xD
    Diikk, hát ez fel se tűnt, de mekkora király vagy már, hogy így mondatokhoz dalokat kötsz (és hát még én mekkora király vagyok, hogy mondatokban elrejtek dalokat.. xD SE xD) Komolyan, ha van időd, bármiben keresgélhets még ilyeneket xDD
    Hát naná, egy macskafüles, rajzolt bajuszos Mikey van a pizsijén, ami azt mondja Purr-purr, ha megnyomod az orrát xD (Szerintem Michael maga is ezt mondja, ha megnyomod az orrát :'D)
    Óóó, nem háát, mindenki, aki a szakmában mozog, szeret azzal szórakozni, hogy szándékosan mindent félreért. xD Ha majd egyszer 5SoS-ék megjelennek az SP-ben (ami amúgy kábé 2 részen belül várható már, legalábbis Ashton), majd ők is mindent félre fognak érteni, Tina meg Zita legnagyobb örömére xD Se xDD
    Mi az, hogy még Luke-ból se? xD és Ashtonból? xD lehet, hogy titkon egy ausztrál sakkbajnok xD És ki tudja, hogy Calum nem-e a sakktáblán tanulta a zseniális focitaktikákat, amiket minden bizonnyal ismer xDDD
    Örülök, hogy tetszett, meg hogy cuki volt, öö kövi kettő nem tudom mikor, szerintem addig még beiktatunk majd egy Siófokos SP-t :D
    Köszi hogy írtáááál ♥
    puszi, D.

    VálaszTörlés
  3. m1ch431 c1!ff0rd2018. április 20. 16:26

    booom. ki gondolta volna, hogy ide jövök?

    először is, puskáznom kellett egy képről, hogy ezt a nevet le tudjam írni. másodszor, most megpróbálom úgy elolvasni ezt, hogy közben nem sürget senki, és nem kell rohannom sehová. harmadszor, ha már az előző kommentet is azzal kezdtem, hogy néz ki a blog: miért van egy kilométerre az m betű a többitől? (igazából még mást is tudnék kifogásolni ebben a sablonban, de inkább nem húzom vele az időt. amúgy se azért jöttem)

    jajj istenem, nem akarok egyből ilyen lenni, de hogy lehet valami egyszerre üdítő és félelmetes is?

    piros haj, szemöldökpiercing... lehet, hogy 2016. októberben díjaztam és visszasírtam ezeket, deee most már határozottan örülök, hogy a piercing korszaknak annyi, és a szőke haj is állandóvá vált. bár talán valami pasztell színt még mindig el tudnék viselni... csak elképzelni nem tudom (??) fura.

    ha Mike nekem szerenádozott volna az éjszaka közepén, egy kicsit se kellett volna izgulnia, hogy sikeres lesz-e xD tudom, azt mondtam, Justin miatt veszett ügy, és valószínűleg tényleg körberöhögném azt, aki nekem Biebert énekel az ablakom alatt, de maga a tény, hogy VALAKI NEKEM SZERENÁDOZIK... hát én kiájulnék a nyolcadik emeletről.

    néha nem értem a reakcióit ennek a lánynak. csúnyán, néz, amikor Mike egy sört akar, aztán rögtön utána kiderül, hogy egyébként ő se egy szent. szóval mi a probléma? xD

    "rengeteg érzést és érzelmet" tudom, hogy a szószám fontos meg minden, de ez a két szó teljesen ugyanazt jelenti.

    Luke, mi? hahahah, bármiben fogadni mernék, hogy ha ezt most írnád, már nem ő lenne megemlítve. főleg miután a két saját füleddel hallottad azt a mondatot, hogy "i was thinking about waking up next to calum, doing body shots and his dick" xD

    szóval, azt már tudjuk, hogy Avery várt erre a pillanatra, úgyhogy én 100% biztos vagyok benne, hogy ezt a fuvolatanítást előre kitervelte. mármint hogy ÍGY történjen. ravaaasz.

    na, befejezem ezt a kommentet, mielőtt még az jönne le belőle, hogy csak kötekedni jöttem ide. mert nem, csak minden, ami jó volt, azt már írtam korábban.

    L.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egyedül [Destiel]

Sziasztok! Bár tudom, azt ígértem, legközelebb SP jön már – és tudom, hogy amúgy már azt se hiszitek el, amit kérdezek –, de a következő már tényleg az lesz, de ez közbejött, mert… Nem tudtam elmenni az Odaát 10. évadának eleje mellett, és tegnap a vonaton félig-meddig megszületett ez, a lentebb linkelt zenét hallgatva. Szóval megszületett ez, és már mondom is a részleteket, előtte meg csak annyit, hogy ne utáljatok. Légyszi. x Supernatural, 10. évad körül x angst x szösz, 767 szó x démon!Dean x slash, Destiel x ajánlott zene Egyedül „Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül.” /Orson Welles/ Castiel haldoklott. Erőtlenül és gyengén feküdt a lepukkant motelszoba sötét és piszkos sarkában, az omladozó vakolat mellett. Az angyali ereje fogytán volt, olyannyira, hogy tudta, nem hogy napjai, talán órái sincsenek hátra. Nyugtalan volt, és félt. Nem attól,

Szörnyeteg

Sziasztok! Tudom, utoljára karácsonykor volt bármi is a blogon. Tudom, olyan kihalt volt, mint a sivatag, és most sem azért jöttem, hogy ígérgessek (vagy boldog új évet kívánjak, bár azért kívánok). Lesz majd egy bejegyzés a blog sorsáról, ez egészen biztos, de nem tudom megmondani mikor. Egyelőre annyi biztos, hogyha lesz bármim, ami arra érdemes, hogy ide feltöltsem, akkor az felkerül. Egyébként foglalkozok mással – a felhőkastélly al, a Bosszú val, és igen, a Timeless Times szal, még ha ebből ti nem is láttok semmit, azért ez így van. De most nem ezért hoztam ezt a posztot, hanem azért, mert most van valamim, ami megérett arra, hogy felkerüljön ide, ráadásul apropója is van – Vivi szülinapja. Szóval ezúton is boldog szülinapot neked , és értelemszerűen ez a novella – szösz – neki vagyon ajánlva, hiszen szülinapos. Meg hát egyébként is, ki másnak ajánlana az ember lánya egy Antoine Griezmann novellát? A cím ne riasszon el, közel sem arról fog szólni, amiről elsőre gondolnád –

Dalban mondom el

Sziasztok! Eredetileg úgy terveztem, hogy a Látszat után egyből kezdem majd az Azon a nyáront, de aztán... Ember tervez... Eredetileg olyan tervem is volt, hogy csak akkor kezdem el feltölteni az AN-t, ha teljesen kész, de hát ez sem igaz, mindenesetre az első hét, és az utolsó három fejezet megvan a közepéből még hiányzik kicsi, de mostanában csak az Azon a nyáronnal foglalkozok. Meg ezzel , de csak azért, mert ez gonosz Szczesny nem hagyott nyugodni, állandóan szembejöttek a zongorás videói (nem is tudom, kinek köszönhetően... :D), úgyhogy kénytelen voltam írni valamit. De közben szorgalmasan írogattam, írogatom az AN-t is, és jövő héten már tényleg az következik. Az első fejezet, mi már le is vagyon bétázva, és Livi is áldását adta rá. A zenéket tényleg ajánlom, de persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy hallgatja-e vagy sem, de van közük a történethez. És a bejegyzési végi videókat is meleg szívvel ajánlom mindenki figyelmébe. :P Azt hiszem, mást most nem akartam mondani