Sziasztok! Megérkezett a sokat ígérgetett Mesut Özil novella, amiről – őszinte leszek – fogalmam sincs, mit mondhatnék. Nagyon közel áll hozzám ez az írás, talán a legközelebb az eddigi novelláim közül. Az életem egy elég sötét szakaszában született az első fele, és akkor még nem is olyan szándékkal, hogy egyszer majd novella lesz belőle. De aztán ha már belevágtam, befejeztem, és ezerszer jobban éreztem magamat utána. Mielőtt azonban a lényegre térnék, volna egy olyan közlendőm, hogy szomorúan ugyan, de egy hónap (talán másfél, de szeretném egyben letudni) szünetre megyek, mert egyszerűen semmi időm nincsen írni az egyetem mellett, és megvallom őszintén, kedvem sem. De nyárra összekapom magamat, és majd meglátjuk, mi lesz. Nem szoktam ilyet kérni, tudjátok. De most komolyan fontos lenne a véleményetek, szóval ha valaki elhatározta, hogy csak egyetlen novellámhoz ír kommentet, akkor kérlek benneteket, ez legyen az az egy. Mert függetlenül attól, hogy közel áll hozzám, rém bizony