♦ final masquerade ♦

Sziasztok! Karácsonyi történet-maratonunk záróakkordjaként, a karácsonyi húzásra írt novellámat hoztam el nektek, melynek főszereplője nem más, mint a francia válogatott és az Arsenal elbűvölő mosolyú sztárcsatárja, Oliveir Giroud. Az én húzottam nem más volt, mint Noemi Soler , szóval elsősorban neki ajánlanám, és neki szeretnék nagyon boldog karácsonyt kívánni, remélem tetszeni fog. :) De persze az összes többi olvasómnak is kellemes ünnepeket kívánok, és remélem a karácsony eddigi része is jól telt. Megpróbálok még idén jelentkezni egy újabb novellával, de nem ígérek semmit, csak azt, hogy többet így nem fogok eltűnni. Most pedig fogadjátok sok szeretettel Olivier Giroud-t! Puszi, D. Alternatív karácsony Birdy - Skinny love piano cover Ahogy kirontottam a hatalmas chambéry-i ház erkélyére, egyből a kistáskámban kezdtem kutatni. Remegő kézzel húztam elő belőle az életem megmentésére szolgáló cigarettásdobozt. Próbáltam meggyújtani az öngyújtót, de minden szitkozódásom

Baby, it's cold outside A magas, szőke hajú, huszonegy éves lány feldúltan vágtatott fel Kevin Trapp párizsi házának verandájára, a decemberi hóesésben. Sőt, több is volt ez, mint hóesés. Két napja megállíthatatlanul szakadt, ami december huszonnegyedikére közel félméternyi felgyülemlett havat jelentett. A város közterület fenntartói minden erőforrást felhasználva igyekeztek megszüntetni a hó-helyzetet, de a viszonylag alacsony kapacitások és a hirtelen lezúdult hó mennyisége miatt Párizsban gyakorlatilag megállt az élet. Tulajdonképpen ez egy meglehetősen pontos megállapítás volt, ugyanis a közutak járhatatlanok voltak, a vonat- illetve repülőjáratokat pedig törölték. Kristin feldúltságának is ez adta a legfőbb okát, ami arra késztette, hogy jó barátja ajtaján dörömböljön, egy szál bő, kapucnis pulóverben, a hótól némileg vizes hajjal. – Krissy! Mi járatban? Épp most akartam nekiállni valami kaját csinálni – invitálta be a focista a lányt. Krissy hiába volt magas, még így i

Sziasztok! Először is szeretnék minden olvasómnak nagyon boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánni. Valamint szeretnék elnézést kérni azért a szünetért és némaságért, ami az oldalon volt, de azt hiszem, most már visszatérek, és megpróbálkozok azzal, hogy felvegyem a tempót, és hogy befejezzük az Azon a nyáron t, és belefoghassunk más, izgalmas projektekbe - mint a Vérbosszú , vagy a Játsszuk el! . Kezdésnek el is hoztam az Azon a nyáron 9. fejezetét, és ünnepélyesen kijelenthetem, hogy már bele is kezdtem a 10.-be - igaz, csak két bekezdés erejéig.  Több mondandóm egyelőre nincs is, csak annyi, hogyha minden jól megy, akkor holnap találkozunk egy karácsonyi novella apropójából. A címe Baby, it's cold outside lesz, azonban a főszereplőjének kilétét szeretném titokban tartani. Annyit azonban elárulhatok, hogy Párizsba látogatunk majd ;) Most pedig nincs más hátra, hogy a jó olvasást kívánjak a fejezethez. Fogyasszátok örömmel a karácsonyi bejgli mellé. :) puszi, D. 9

Sziasztok! Már csak félve merek előkullogni a barlangomból, mert tudom, igen kevés mentséget tudnék felhozni arra, hogy miért is tűntem el hónapokra. Nos, a válasz nagyon egyszerű, se időm se energiám nem volt írni. Ötleteim továbbra is akadtak, csak egyszerűen a szavak nem jöttek, hogy leírjam őket. Mostanra némileg javult a helyzet, már csak az időhiány szab gátat az írásnak. Mert az egyetem, és a közelgő vizsgaidőszak rémképe a vártnál, és az eddig tapasztaltaknál is jobban leterhel. Ennek ellenére belevágtam egy karácsonyi novella-ajándékozós, iskolai húzást imitáló projektbe is, amire még mindig lehet jelentkezni - de már nem sokáig, szóval ha éreztek kedvet hozzá, ne késlekedjetek (bővebben informálódni ITT tudtok).  De gondoltam adok már valami hírt magamról, meg valami kevéskét abból, hogy mi várható - itt, és úgy összességében tőlem. Nem mondom, hogy ez már egy visszatérés - arra térjünk majd vissza december végén, de egy kezdet. Négy a közeljövőben várható projektemről

Sziasztok! *szégyenteljsen előkullog sötét szobájából* Szóval, tudom, eltűntem, és tudom, nincs rá mentség. Az Azon a nyáron sehogy nem áll, és perpill nincs nagyon kedvem írni se. Tudom, felelősséget vállaltam azzal, hogy elkezdtem írni a történetet, tudom, tudom. De be lesz fejezve, efelől egy percig se legyen kétségetek. Mert ha máskor nem, akkor a legnagyobb hóesések közepette megjön majd a kedvem ahhoz, hogy írjak valamit, ami nyár. Egyelőre viszont nincsen, nos, gyakorlatilag semmihez, ami nem Vérbosszú. Merthogy arra nagyon - túlzottan is - rá vagyok pörögve, és ez a novella is csak azért készült el, mert Livi megnoszogatott. De ha már szóba hoztam a novellát, akkor nézzük csak a keletkezési körülményeit... Szóval fiatal fejjel belementem egy ostoba fogadásba, miszerint nem lesz ötös a matek ZH-m - tudom, tudom, balga gondolat ilyet hinni :'D. És hát a tét egy 1000 szavas novella írása volt, és mivel én vesztetettem - 87%-kal ötös lett az az átkozott ZH - írhattam egy n

Sziasztok! Tudom, el kellene már bujdosnom, hogy ennyi ideig húzom ezt a szerencsétlen történetet, de egyetem volt, meg vizsgaidőszak – amit hurrá-hurrá sikerrel vettem, és 4,03 lett az átlagom ami jobb, mint amire számítottam, és ezt kizárólag annak a meseszép gazdasági jog hármasnak köszönhetem. *-* Aztán szenvedtem, meg pihentem a vizsgaidőszak fáradalmait, az elmúlt egy hétben meg itthon sem voltam, hanem lakótársaméknál nyaraltam, szóval pörgött az élet. A közeljövőben pedig – remélhetőleg minél előbb – megyek majd dolgozni, ami mellett nem tudom mennyi időm lesz, szóval halványlila gőzöm sincs, mikor lesz 9. fejezet, mert nos... az úgy áll, hogy sehogy. DE! Több, mint valószínű, hogy a jövő héten jön majd egy novella Mustafi főszereplésével. A fele már megvan, már csak a befejezést kell megírnom hozzá - jó, a novella lényegi részét, de már tudom mi lesz benne, már csak rá kell szánnom másfél-két órát, hogy le is írjam. Van egy másik hírem is, aminek talán örültök majd, talán n