You drive (me) crazy

Sziasztok!

Tudom, nagyon régen jelentkeztem, de egyrészről tanultam, mint valami elmeroggyant - aminek meglett az eredménye, mert megvan a megajánlott növényettanból (#mégmindignemhiszemel). Másrészt pedig lelkesen dolgoztam az Azon a nyáronon. A terv az volt, hogy karácsonykor jön az Előhang, és ez így is lesz, ez az egy biztos. Viszont a történet lényegi részét csak akkor akarom elkezdeni feltölteni, ha már az egész készen van. Jelenleg úgy állunk, hogy tudom, hogy a történet pontosan 13 napot ölel majd fel, de úgy a közepéről hiányzik még pár. Az eleje és a vége már megvan, már csak a közepén tátongó űrt kell majd kitöltenem - és ki is fogom, becsszó. Az eredeti terv az lett volna, hogy december 31.-én jön majd az első fejezet, de ezt nem tudom garantálni, mert bár valószínűleg készen leszek vele addigra, de ez mindenképpen átfut majd még egy ember kezén - név szerint Livién, szóval majd csak bétázás után kerül fel, legrosszabb esetben január első hetében. Legalábbis nagyon remélem.

De hogy mégis mit hoztam most nektek? Nos, talán hallottátok a hírt, ami amúgy szerintem az év sztorija, ezt így alig pár nappal 2014 vége előtt már ki merem jelenteni. Szóval Marco Reust megbírságolták, mert három évig (HÁROM ÉVIG) jogsi nélkül vezetett. Én ezt nem tudtam feldolgozni, hogy lehet valakinek ennyi esze. Aztán elgondolkoztam azon, hogy ez hogyan történhetett - ennek a következménye olvasható alább. 

Ismételten egy fanfic következik hát, ezúttal Marco Reus főszereplésével. Idegen terepen járok, duplán is, egyrészt, mert E/3-ban íródott - egy ilyen pár oldalas valamit még be merek így vállalni -, másrészt ezúttal próbáltam kerülni a drámázást, és inkább a sokak által alulértékelt humoromat bevetni. Ha csapnivaló, akkor elnézést, ígérem többet nem próbálkozok majd vele. :D

Szóval itt ez a rövid kis valami, aminek egy szavát se tessék komolyan venni. Az elején egy rendkívül jó gifet kaptok, a végén pedig egy olyat, ami illik a történethez. Nagyon. És aminek a felkutatásáért hálás köszönet illeti Livit.

Írás közben elképzelhető , hogy maradandó halláskárosulást szenvedtem, mert azonosulva Reusszal én is Justin Biebert hallgattam. Nem kívánom senkinek, még a legnagyobb ellenségeimnek sem. :D

A címről ejtenék még pár szót... A "you drive me crazy" szóösszetétel önmagában annyit tesz, hogy megőrjítesz, az agyamra mész, a me nélkül viszont egy őrülten vezetsz jelentéssel bír - fogjuk rá, tudom hogy nem minden szempontból korrekt nyelvtanilag, de na.

A véleményeteket mint mindig, ezúttal is szívesen várom, tessék savazni, jöhet mindent. :) És akkor a rizsa végére érve, jó készülődést karácsonyra, és jó olvasást ehhez a kis valamihez. Jöjjön hát a nagyon szőke, nagyon német Marco Reus.

You drive (me) crazy

A fiatal szőke férfi magabiztos kézzel tartotta Range Rover márkájú autójának kormányát, miközben az E41-es autópálya Dortmund-közeli szakaszán hajtott. A nagy autó, a határozott megjelenés azonban csupán a látszat volt – a rádióból Justin Bieber örök klasszikus dala, a Baby üvöltött, a volánnál ülő szőke pedig teljes átéléssel – és a ritmus totális figyelmen kívül hagyásával – énekelt.

– Baby baby baby oh, I thought you'd always be mine...

Az éneklés jelentette teljes átszellemülésből csupán a ötven méterre előtte, lelkesen kalimpáló rendőrnő zökkentette ki. Noha nem volt egészen biztos abba, hogy üdvözölni akarja-e, segítséget kérni, vagy valami egészen mást, mégis úgy döntött, inkább megállítja a Rovert.

– Szép jó napot kívánok, uram! Közúti ellenőrzés, a jogosítványát és a forgalmiját szeretném látni! – szólt a rendőr, mire a férfi homloka ráncba szaladt. Jogosítványt? Forgalmit? Fogalma sem volt arról, hogy a rendőrnő miről beszél. Mindössze annyit tudott felmérni, hogy a kocsija mellett álldogáló fiatal nő kifejezetten vonzó. Már persze egy másik szituációban. De a nő feje tetejére gumizott hosszú, barna tincsek, és kerekded, pirospozsgás arcon ülő, kíváncsian fürkésző kék szemek határozottan tetszetősnek hatottak a szőke férfi szemében. A hölgy alakjáról már nem is beszélve...

A rendőrnő tekintete kezdett türelmetlenséget sugározni, miközben a Rover belsejét pásztázta, időről időre visszafordítva pillantását a szőke férfira.

– Kérem, uram, erre igazán nem érek rá! – A rendőrnő hangja határozottan ingerültnek tűnt. A szőke elkezdett keresgélni az autóban, azt imitálva, hogy tudja, mit keres. Az anyósülés feletti napellenző mögött aztán talált egy laminált lapocskát, ami akár még a kért dolgok egyike is lehetett – a kis lap teteje nyomtatott betűkkel hirdette a Forgalmi engedély feliratot. A szőke így elégedetten vigyorogva, egy kacsintás kíséretében nyújtotta át a lehúzott ablakon a rendőrnőnek, egy leheletnyit tovább legeltetve a tekintetét a nő mellkasán.

– Nagyszerű! Van rá valami halvány reménysugár, hogy még ma előkeríti azt a vezetői engedélyt is? – A nő hangja némi szkepticizmust sejtetett, minden látható jel szerint már háromszor is megbánta, hogy kiintette a fekete Range Rovert.

Az autó lejátszójából időközben megszólalt a Love Me című Bieber szám, amit a szőke boldog mosollyal kezdett énekelni.

– Mondja, maga ittas? – hökkent meg a nő. Láthatólag sok mindenre számított, de egy Rovert vezető, jóképű, szőke férfira, aki Justin Biebert hallgat semmiképpen.

– Hogyan? – kérdezett vissza a férfi, egy pillanatra abbahagyva az éneklést, majd a refrénnel folytatta: – Love me, love me, say that you love me, fool me, fool me, oh how you do me...

– Fogyasztott alkoholt az elmúlt tizenkét órában? – kérdezte a rendőrnő, miközben gyanakodva méregette a szőkét. A férfi megörült, hogy végre leakadt erről a jogosítvány témáról, így boldogan rázta meg a fejét.

– Dehogyis! – hárított egyből döbbenten, majd hozzátette: – Hiszen épp edzésre tartok. Ami azt illeti, késésben is vagyok. Miért kérdezi? – merengett el a rendőrnő kék szemeibe nézve. Határozottan tetszettek neki azok a szemek. Már persze tetszettek volna, ha éppen nem gyanúsítva pásztázták volna őt.

– Ilyen zenét csak az hallgat, aki vagy nagyon sokat ivott, vagy mentálisan beteg. Ezek szerint ön az utóbbi kategóriát erősíti – sóhajtott a nő. – Tehát akkor megvan az a jogsi? – kérdezte fáradtan a nő, mire a szőke magában elkáromkodta magát. Abban hitt, hogy a nő már el is felejtette a témát, abból ki indulva, hogy ő maga már meg is feledkezett róla.

– Nincs – közölte, abban bízva, hogy majd értékeli az őszinteséget. Meg egyébként is, azt hallotta, hogy mindig az egyenes út a legcélravezetőbb. Érezte, hogy kezd melegedni a pite, le is tekerte a rádió hangerejét nullára.

– Remek! Akár kezdhette is volna ezzel, és akkor nem futottunk volna fölösleges tiszteletköröket. – A rendőrnő ismét sóhajtott, és elfordult a közben egy másik autóst igazoltató társa felé.

– Hogy kellene kinéznie annak a jogosizének? – kérdezte a férfi, mire a rendőr egyből visszafordult.

– Ezt hogy érti? – Rendkívüli döbbenet ült az arcán, mintha nem is igazán értené, hogy mire gondolt a férfi. Vagy hogy egyáltalán komolyan beszélt-e vagy csak viccelt.

– Hát, hogy hogy néz ki – magyarázta a szőke férfi, és kezdte, magát kissé zavartan érezni. Ő úgy vélte, hogy egy teljesen jogos és értelmes kérdést tett fel. Végtére is, honnan kellett volna tudnia, hogy milyen az az izé, amit a rendőr keres. Biztos valami körözött irat, vagy személy lehetett – gondolta.

– Maga nem tudja, hogyan néz ki egy jogosítvány? – A fiatal rendőrnő homloka sűrű ráncokba szaladt – ilyet valószínűleg nem pipált még rövidke karrierje során.

– Miért, kellene tudnom? – immár a férfi is egyre bizonytalanabb volt. Felmerült benne, hogy valami rettentően triviális dologról van szó, és kezdte egyre kevésbé nyeregben érezni magát.

– Uram, meg kell kérnem, hogy szálljon ki a gépjárműből – szólt a rendőrnő, igyekezvén komoly hangot megütni, noha a mélységes elborzadás mellett  valahol szórakoztatta a férfi vélt vagy valós tudatlansága. A szőke oldalra fordította a fejét, majd a lehető legártatlanabb és legelnézőbb ábrázatával pillantott vissza a rend bátor őrére. A barna szempár olyan bánatosan és szívet szorongatóan meredt a rendőrnőre, hogy a férfi csak remélni merte, hogy legalább valami kicsike hatást elér vele.

– Nézze hölgyem, én igazán megértem, ön csak a munkáját végzi, bármi legyen is az, de engedje, hogy én is végezzem a sajátom. – A szőke férfi úgy sejtette, hogy nem igazán sikerült meghatnia az őt igazoltató rendőrt, mert annak szája veszélyes rángatózásba kezdett, míg a szeme a lehető legapróbbra szűkült.

– Maga, aki az életben nem látott még jogosítványt, nem hogy még rendelkezzen is eggyel, kimerészkedik az utcára, autóval és még magának áll feljebb?

– Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy kell az nem tudom, milyen engedély a vezetéshez? – fakadt ki immár a férfi is, gondterhelten a szőke tincseibe túrva. Kezdte elveszíteni az abba vetett hitét, hogy időben odaér az edzésre, és megússza büntifutás nélkül. Pedig ha volt dolog a világon, amit nagyon utált, az a büntifutás volt.

– Magának tényleg fogalma sem volt…? – kérdezte a rendőrnő kissé elbizonytalanodva, bár azért még mindig elég hihetetlennek tartotta a dolgot.

– Hát ha mondom! – vágta rá a szőke. Kezdett újra visszaköltözni belé a remény halvány szikrája.

– De hogyan jutott egyáltalán eszébe az, hogy ez nincs semmilyen irathoz kötve? – hitetlenkedve a barna hajú nő. Ismét az autóba pillantott, és az anyósülésen pihenő sporttáskán megpillantotta az árulkodó jelet, ami minden kérdésére választ adott. – Maga focista, igaz? – bökött a táskán lévő Dortmund címerre.

– Természetesen – bólintott büszkén a férfi, mire a nő halványan elmosolyodott.

– Nincs több kérdésem – ingatta meg a fejét a rendőr. – Viszont csak úgy nem engedhetem el. Ami azt illeti, a továbbiakban egyáltalán nem engedhetem autót vezetni.

– Nézze, ezt mind megértem. De nekem tényleg nagyon oda kellene érnem az edzésre – magyarázta a focista.

– Talán tudok egy megoldást. Úgy teszünk, mintha ez az egész csupán egy egyszeri alkalom lett volna, és kap egy nagyobb összegű büntetést – kezdett bele a nő. Noha rendkívül hihetetlen volt a történet, amit a szőke mesélt neki, valamilyen fura okból kifolyólag mégis hitt benne. Talán azért, mert ilyen ostobaságot ilyen meggyőződéssel csak úgy lehet kijelenteni, ha az ember tényleg ebben hisz.

– Ez mind remek, de hogy jutok el edzésre? – értetlenkedett a szőke, de a nőt már meg sem lepte.

– Elviszem. De előbb írok egy csekket. – Elkérte a focista személyijét, majd elvonult a rendőrautóhoz, lejegyezni a szőke fizetési kötelezettségét, illetve megbeszélni a társával a továbbiakat.

A csekket a kezében lóbálva érkezett vissza a Roverhez, ahol átnyújtotta a személyit és a számlát a férfinak.

– És most álljon fel a volántól – szólította fel.

– De hát… – kezdett volna tiltakozni a focista, de a rendőrnő félbeszakította.

– Azt mondtam, én vezetek. Magának amúgy sincsen jogosítványa. – Valójában rendőrautóval kellett volna a férfit elfuvarozni, de élt halt a méretes autókért, így nem akarta kihagyni a lehetőségét annak, hogy egy Range Rovert vezethessen.

A szőke nagyot sóhajtva szállt ki az autóból és sértődötten vonult át a túloldalra. Amint visszaszált a járműbe feltekerte a rádión a hangerőt, ahonnan ismét Bieber üvöltött – ezúttal a Boyfriend címre keresztelt remekmű.

– Felejtse el, hogy ilyen moslékot hallgatunk. – A nő amint beült a kocsiba, lecsavarta a hangerőt, és elindította az autót.

– Tudja, ha már úgyis maga fuvarozik, meg ilyenek, mi lenne, ha tegeződnénk? – kérdezte a focista, miközben a volánnál ülő barna hajú nőt pásztázta. Megcsapta az orrát a rendőrnőt körüllengő parfümillat. Eper – futott át a férfi fején, aztán elgondolokozva cseppet, javította magát: Nem, inkább málna.

– Ha magának… neked úgy jobb – vont vállat a nő, egy pillanatra sem szakítva el a tekintetét az úttól.

– És megtudhatom esetleg a neved? – érdeklődte ismét a focista.

– Alina. Alina Berger – érkezett a válasz.

– Remek, az enyém Marco Reus, Instagramon marchino11, bekövethetsz, ha gondolod – magyarázott tovább a férfi.

– Tudom a neved. Az előbb állítottam ki rá egy tizenötezer eurós számlát – felelte a rendőrnő halványan elmosolyodva.

– Azt mondtad, a rádió nem szólhat. De egy szót sem szóltál az éneklésről. – A focista arcán egyre szélesedő vigyorral kezdett bele a Boyfriendbe.

– I'd like to be everything you want, hey girl let me talk to you. If I was your boyfriend, never let you go. Keep you on my arm girl, you'd never be alone. I can be a gentleman, anything you want…

A rendőrnő csak elhúzta a száját, mert a hibátlan érvelésbe nem köthetett bele. Nem úgy a focista hangjába. Mégsem szólt rá semmi, csak somolyogva megforgatta a szemeit, és megingatta a fejét.

– Megőrjítesz.

szerintem amúgy iszonyat aranyos (de lehet, csak elfogult vagyok :D)